Stephen King: Revival/Újjászületés

Legtöbbször otthon töltött nyaralásaim során jut eszembe valami új e-könyvet venni, mivel a tabletemet mindig magammal viszem, de nyomtatott könyvet szinte sosem. Így csaptam le most is az Újjászületésre, csak mert a vasárnap délután elég unalmasnak ígérkezett.

Stephen King könyvei nekem korábban nem tartoztak a kedvenceim közé. Olvastam a Ragyogást, az Állattemetőt és a Hasznos holmikat. Egyszerűen hiányzott belőlük valami, de nem tudom megfogalmazni, hogy pontosan mi is. Van képzelőerőm, nem is kicsi, de képtelen voltam rettegni, vagy akár borzongani az általa megírt szörnyűségektől. Túl elvontak voltak, nem tudtam áthelyezni képzeletben ezeket a valóságba, ami ahhoz kéne, hogy félni tudjak tőlük. És ha nem hat az emberre egy horror könyv, akkor meg minek olvassa?

2011-ben aztán King megírta a 11/22/63-at. Az a regény minden szempontból olyan maradandó olvasási élményt nyújtott, hogy elkezdtem respektálni az írót, nemcsak a tehetsége miatt, ahogy ilyen zseniálisan megkomponálta ezt az epikus sci-fit, de azért is, hogy még mindig mer újba kezdeni és nem ragad le feltétlen a kimondatlan pszicho-horrornál (ahogy például korábban olvastam már tőle drámai kisregényeket is: a Shawshank Redemption/A remény rabjai című történet is az ő tollából származik).

Bővebben…

Reklámok

Jodi Picoult: Nineteen Minutes/Tizenkilenc perc

Szeretem Picoult könyveiben, hogy abszolút aktuális témákat dolgoznak fel. Ez a regénye éppen nem mostani, de a középiskolai lövöldözések, úgy tűnik sajnos, soha nem mennek ki a divatból, főleg az USA-ban.

…And that was the greatest heartbreak of all – no matter how spectacular we want our children to be, no matter how perfect we pretend they are, they are bound to disappoint. As it turns out, kids are more like us than we think: damaged, through and through.

A regény témája a 17 éves Peter Houghton tette, amivel 19 perc alatt megváltoztatja egy kisváros és lakosai életét. A közelmúlt és a távolabbi emlékek egymás után válnak számunkra ismertté, éppúgy, ahogy annak a bizonyos napnak a történései is lassan, szinte percről-percre tárulnak fel a szemünk előtt. Peter-é mellett betekinthetünk Josie Cormier életébe is, aki egy a történteket túlélő diákok közül. Mivel nemcsak, hogy túlélte, de közeli szemtanúja is volt a drámai eseményeknek, tanúskodnia kell a bíróság előtt Peter perében.

A lövöldöző és családja, az ügyvéd, a túlélő, a jogász édesanyja és a nyomozó rendőrtiszt mind szerepet kap a regényben. És természetesen a jogi dráma és a bírósági jelenetek sem maradnak el most sem. A végén pedig olyan fordulatban lehet részünk, amire én például nem számítottam.

Bővebben…

Julie Kibler: Calling Me Home

Mára már rejtély, hogy akadtam erre a könyvre, mert biztosan hetek, vagy hónapok óta állt már a kívánságlistámon. De nagyon örülök, hogy végre rá került a sor, mert szükségem volt erre a lendületes, fordulatos, olvasmányos kis mesére.

Ez egy szokatlan páros váratlan utazásának története. Isabelle McAllister egy tehetős, nyolcvan-sok éves özvegy. Arra kéri fodrászát, Dorrie-t, hogy fuvarozza el őt egy temetésre három megyével arrébb. Magyarázatot nem fűz a kéréshez, csak az időpontot közli: már másnap. Dorrie úgy érzi, vannak már annyira barátok, hogy megtegye ezt a kliensének, még akkor is, ha Dorrie élete egyedülálló anyaként nem éppen problémamentes és nemcsak a vállakozását kell egy időre felfüggesztenie, de a két gyerekét is otthon kell hagynia az út miatt.

Bővebben…