Várólista csökkentés újra – saját

A várólistás polcom már nem roskadozik, de még mindig akad rajta olvasnivaló. Ismét befejeztem egy-két régóta itt porosodó művet.

Untitled1

  • Dr Máté Gábor: A sóvárgás démona

Ha valaki is harcolt függőséggel, esetleg a környezetében él valaki, aki valamilyen szer rabja, érdemes elolvasnia ezt a könyvet. Olvashatunk drogos páciensek életéről, a függőség pszichológiai és testi hátteréről, a drogok és a társadalom kapcsolatáról, a híres tizenkétlépéses programról. Egy igazán átfogó elemzés, minden oldaláról alaposan körüljárja a témát.

Máté doktor egy magyar származású orvos, aki Kanadában él és praktizál. Kézzel fogható tapasztalatot szerzett az évek során függőségek kezeléséből, tehát tudja, miről beszél. Arról nem beszélve, hogy maga is valamilyen szinten ebben a betegségben szenved. Számomra hihetetlen, hogy manapság, amikor a drogosok még mindig beszámíthatatlannak,  a társadalom számkivetettjeinek számítanak, valaki ennyi alázattal álljon hozzá a gyógyítói hivatásához és azt mondja:

Hogy jövök én ahhoz, hogy kétségbe merjem vonni azt a hitét, amely szerint csak a drogok nyújthatnak enyhülést a gyötrelmeire?

Nem mondom, hogy könnyű kis esti olvasmány volt, de megérte.

  • Rosa Parks: My Story

Rosa azért lett híres, mert nem volt hajlandó átadni a helyét a buszon egy fehér illetőnek, ahogy az  kötelező volt a déli államokban. Mindez 1955-ben történt, pontosan a polgárjogi mozgalom éledése idején. Rosa és a férje is tagja volt az NAACP-nek, a fekete polgárjogi szervezetnek és részben ezért is ‘kapták fel’ őt és használták a mozgalom arcának. Később Rosa végigjárta az országot, beszédeket tartott és együtt menetelt Martin Luther King-gel.

We didn’t have any of what they call “civil rights” back then, so there was no way to protest and nobody to protest too.

Erről a lassan folyó, állhatatos, tényekre szorítkozó beszédmódról, ahogy Rosa elmeséli az életét, nekem Forrest Gump jutott eszembe. Van valami a délies modorban, ami elvarázsol és elringat. Ugyanaz a kor és helyszín egyébként (Alabama állam), csak a téma kicsit más. De akár említhettem volna a Segítség-et is.

  • Nancy R. Reagin: Harry Potter and History

A kötet minden fejezetében a HP könyvekből megismert világ egy részletéről olvashatunk: hogyan kapcsolódik a mugli világunkhoz illetve hogyan gyökerezik a mi (javarészt) középkorunkban. Varázsszavak, varázsitalok, boszorkányperek, legendás lények, erről mind szó esik és még sok más témáról is.

Sajnos annyira tele van zsúfolva tényekkel, nevekkel és évszámokkal, hogy bármennyire is érdekelt maga a téma, minden mondat után harcolnom kellett azért, hogy ne kalandozzon el a figyelmem.

  • Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

Olyan nagyon magyar ez a könyv – elmerengő, lassú, ráérős, régies, kissé dohos, tele a múltba való révedéssel és a jelen világ szinte teljes kizárásával. Azt hiszem, túl élénk a fantáziám, de olvasás közben a hideg-rideg, kietlen udvarházról, a magányos tábornokról meg a dajkáról, a súlyos, nyomasztó titkokról Drakula történetére asszociáltam, ő volt az, aki így várta a vendégét, akit kocsi hoz majd föl a kastélyba…

Márainak valahogy meg tudom bocsátani azt, amit mondjuk Kosztolányinak, Mikszáthnak, Karinthynak nem, hogy nem egy fordulatos, lehengerlő krimit, vagy horrort írt. Képletesen persze, hiszen neki esze ágában sem volt olyasmit írni. Másodszorra kezdtem bele ebbe a történetbe és most tudtam igazán értékelni, kell hozzá egy bizonyos hangulat, hogy a főhőssel együtt merengjünk el a dolgokon és ne siessünk sehová.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s