Jane Shemilt: Daughter/Lányom

Ez egy hirtelen felindulásból vásárolt e-book volt. És egyáltalán nem bántam meg, hogy megvettem, mert kellően kiváncsivá tett, lefoglalt, elborzasztott és felidegesített.

20505127

Jenny Malcolm sikeres és elfoglalt háziorvos, egy szintén elfoglalt idegsebész férjjel és három gyerekkel. Aztán egy éjjel lánya, Naomi nem ér haza a megbeszélt időben. Senkinek fogalma sincs mi történhetett, sem Naomi bátyjai, sem a legjobb barátnője nem tud semmit az eltűnéséről.

A történtek katasztrofális hatással vannak a családra, elemeire bontják szét azt. Meginog Jenny kapcsolata a férjével, mélyen eltemetett titkok kerülnek elő és kiderül, hogy mégsem olyan boldog család ez, mint hitte mindenki.

Két szálon követjük az eseményeket időben: belelátunk a család mindennapjaiba közvetlenül az eltűnés előtt és velük együtt tehetetlenül nézzük, hogy Naomi minden előzetes jel nélkül kilép az életükből és egy évvel utána, amikor tanúi lehetünk, ahogy a rendőrségi nyomozás lendületet kap.

Nekem úgy tűnt (legalábbis a saját életemhez képest) mindenki a végsőkig leterhelt a családban: a szülők orvosok, ami eleve nem 8-tól 4-ig tartó munkát jelent. A három gyereknek ott az iskola és a délutáni extra elfoglaltságaik. Hogy lehet így meghitt családi kört fenntartani? És az sem segít, hogy a gyerekek kamaszok, vagyis szinte semmit nem osztanak már meg a szüleikkel. Valahogy a tudatom mélyén Kevin motoszkált (Beszélnünk kell Kevinről), bár azért ez egy más jellegű a tragédia. Ami közös a történetekben, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, a szülő mindig a legjobbat akarja, de valahogy elrontja a dolgokat, vagy éppen elromlanak azok maguktól. Sosem lehet pontosan megállapítani, hogy mitől fut zátonyra egy család.

Olvasás közben bennem is összecsapott a tinédzser és a leendő anya: emlékszem még, hogy annak idején mennyire az életembe és önállóságomba való beavatkozásnak vettem minden szót vagy kérdést, hogy alig vártam, hogy magamra csukhassam az ajtómat és ne kelljen semmit megosztanom, ugyanakkor érzem azt is, hogy ez a szülői szeretet  és törődés megnyilvánulása.

Ami tetszett a regényben, hogy nem egy egyszerű dráma vagy thriller. Minden mondatból csöpögnek az érzések, nem a cselekményből, inkább Jenny gondolataiból értesülünk, mi történt, az ő fejébe látunk bele. Minden rajta keresztül szűrődik át az olvasóhoz.

Nem voltam biztos benne, hogy kiderül e a végén mi is történt Naomival. El tudtam képzelni, hogy a gyötrődés és nem tudás lesz a fő motívum. Főleg, hogy az utolsó fejezetekben Jenny a kínlódásával meg a megszállottságával, hogy majd ő megtalálja a nyomokat, amiket a rendőrség elmulasztott, már az agyamra ment. A befejezés hozott némi csavart, de őszintén szólva nem tetszett, márcos lányregényekre emlékeztetett, nem illett ehhez a modern történethez.

  • Eredeti megjelenés (angolul): 2014
  • Magyar kiadás: 2015
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s